A hallássérültek saját kultúrával rendelkeznek, mely a “nemhallásukból” adódik. Ennek következtében alakultak ki a siket közösségben bizonyos szokások, megszokások. Ezeknek szerves és meghatározó része e kurzus témája, a jelnyelv. A siket emberekre jellemző, hogy nem köntörfalaznak.

Rájuk teljes mértékben igaz a mondás, hogy „Ami a szívén, az a száján.” Míg a magyar hangzó nyelvben számos szinonima létezik, a jelkincs ilyen szempontból szegényesebb, tehát a siketek kevésbé fogalmaznak árnyaltan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem tudják kifejezni a mondandójukat.

Figyelemfelkeltés

A hallókkal ellentétben, a siket közösségben elengedhetetlen a szemkontaktus megteremtése a kommunikáció megkezdése előtt. Amíg mi hallók akár egymásnak háttal állva, vagy egy másik helyiségből átkiabálva is tudunk beszélgetni, anélkül hogy látnánk egymást, addig ez a siketeknél nem működik.

Az ő közösségükben a figyelem felkeltése a váll megérintésével, vagy nagyobb távolság esetében “integetéssel”, lábdobogással, vagy akár galacsindobással érhető el. Míg a hallóknál sértő lehet ez a fajta viselkedés, náluk ez teljesen természetes. A túlzásba esést azért kerüljük.

Információéhség

A halló társadalomban kisebbségként élő siketek szegregáltan élnek, így, amikor találkoznak egymással, minden információt meg szeretnének osztani a másikkal. Mindenre kíváncsiak és mindent tudni szeretnének. Ezt az érzést ahhoz hasonlíthatjuk, mint amikor egy olyan külföldi országot látogatunk meg, amelyiknek a nyelvét egyáltalán nem, vagy törve beszéljük.

Tehát hiába mozgunk emberek közt egész nap, csak részinformációk jutnak el hozzánk a helyi eseményekből. Ám ha más magyarul beszélő turistákkal találkozunk, akkor örömmel felcsillan a szemünk, és lehetőség szerint kikérdezzük őket mindenről, amit tudnunk kell az illető országban.

A tolmácsok számára talán az egyik legnagyobb kihívás a szólások, illetve közmondások fordítása. Ugyanis nagyon nehéz ezek pontos értelmét átadni a jelnyelven keresztül. Talán olyan, mint amikor magyar közmondásokat angol nyelvre próbálunk fordítani: gyakran nem a szó szerinti fordítás, hanem a kultúra alapos ismerete szükséges, hogy találjunk hasonló példát benne. Például a „Ne igyál előre a medve bőrére” angol „fordítása” helyesen az, hogy „Ne számold össze a csirkéidet, míg ki nem kelnek” (Don't count your chickens before they're hatched).

A másik hasonló nehézség a viccek kategóriája, hisz az ép hallásúaknál javarészt szójátékokra épül a humor, míg a siketeknél vizualitáson alapszik. Ugyanúgy, ahogy a halló és a siket kultúra eltér egymástól, a viccek is nagyban különböznek.

Szinte kivétel nélkül minden siket aktívan sportol. Egy sportcsapat ugyanis összekovácsoló hatással bír, melyben elvesznek a különbözőségek a hallók és a hallássérültek között. A mozgásszeretetükből fakadóan hozták létre a Siketlimpiát is, melyet 4 évente rendeznek meg, az olimpiához hasonlóan.

A Siket Világjátékok néven 1924-ben alakult Siketlimpia (Deaflimpics) célja, hogy a világ minden tájáról meghívja a siket és nagyothalló elit atlétákat, hogy a saját sportágaikban való versenyzés mellett országhatárokon túlra is kiterjesszék a siket közösségek kapcsolatát.

Hazánkban is egyre elterjedtebb a színházak akadálymentesítése. A legtöbb jelelt előadást a Pesti Magyar Színházban tekinthetjük meg. Például a Muzsika hangjai, a Valahol Európában és a Rómeo és Júlia is felkerült már a listára. A tolmács a színpad szélén áll, háttal a színészeknek, és a hallottak alapján, jelnyelven adja át az információt.

A hallássérült nézőknek olyan helyet biztosítanak a nézőtéren, ahonnan a színdarabot és a tolmácsot is kiválóan láthatják. Ez minden esetben a földszintet jelenti, és általában a színpad bal oldalát.

TV és mozi

Az egyenlő esélyű szórakozási lehetőségek megteremtése, a társadalmi érzékenyítés és szemléletváltás elérése is egyre szélesebb körben vonz támogatókat. A Magyar Színház 2019 októberében tartott konferenciáján például a hallássérültek mellett látássérültek is vettek részt előadásokon és műhelybeszélgetéseken szakemberekkel és a színházi élet képviselőivel, olyan témákban értekezve, mint az előadó-művészet akadálymentesítési lehetőségei és szakmai kihívásai, valamint a jelenlegi fejlesztések és hazai eredmények.

A siket közösségnek, mint nyelvi kisebbségnek közös tapasztalata van az életben, és ez a siket kultúrában nyilvánul meg. Ebbe beletartozik a siket emberek története, meggyőződései, normái, értékei, irodalmi hagyományai és a siket művészet is. Minden siket közösség olyan kulturális csoport, amelynek közös a jelnyelve és az öröksége. A siket közösséggel való azonosulás személyes választás, és általában független az egyén hallószervi állapotától.

A siket közösségbe tartozhatnak tehát a siket emberek családtagjai, jelnyelvi tolmácsok, valamint a siket kultúrával azonosuló, illetve siket emberekkel dolgozó vagy szocializáló egyének. A siket közösség tagjaként való elfogadás gyakran szorosan kapcsolódik a jelnyelvi kompetenciához.