Bevezetés

„Már semmi sem ugyanaz.”
Nehéz lenne vitába szállni ezzel a kijelentéssel. A változások állandók, ütemük szinte űrsebességre kapcsolt. A társadalmi, gazdasági változások az élet minden területére hatással vannak, így nem hagyták változatlanul az emberi és a párkapcsolatokat sem.

Míg korábban a párkapcsolatok évszázadokon keresztül írott és íratlan szabályok szerint, szinte változatlanul működtek, a szerepek tisztázottak voltak, léteztek olyan viselkedési és szerepminták, amit követni lehetett. Ez közel sem azt jelenti, hogy a korábbi helyzet „jó” vagy igazságos volt, hanem hogy definiált.

Ebben a modulban a férfi, női kapcsolatok néhány jellemző, gondolatébresztő kérdését tekintjük át.

Normális?

A normalitás fogalma, így a párkapcsolatokra vonatkozó norma soha nem volt pontszerű kiterjedésű, mindig létezett valamilyen mértékű spektrum, kilengés az elfogadottság körének kérdésében. Mára ez a kör a korábbi időkhöz képest sokkal jobban kibővült. Jóval többféle kapcsolat, együttélési, családi vagy gyermekvállalási forma elfogadott.

A kultúránkban a párok szabadon, érzelmeik szerint, szabadon választják egymást. Ugyan léteznek társadalmi sztereotípiák, nem halt ki teljesen a családi, szülői nyomás, ahogy létezik a felekezeti hovatartozás szerinti szelekció is, de jóval nagyobb a társadalmi rétegek, vallások közötti átjárhatóság, a boldogságra törekvés, az egyéni döntés, mint korábban.

Kapaszkodók nélkül?

Napjainkra a nemek közötti szerepek jócskán megváltoztak, a párkapcsolati tartós boldogsághoz vezető útkeresés hepehupás. Széles körben, általánosan elfogadott, egységességhez közelítő normarendszer nem alakult ki. A változó világ, a globalizáció, a multikulturalitás miatt nem is prognosztizálható olyan egységes értékrend kialakulása, amely általános kapaszkodót jelentene.    

Leginkább a fejlett önismeret és az ehhez kapcsolódó egyéni értékrend lehet a kiindulópont, ahogy az adás-kapás egyensúlyának megteremtése is elengedhetetlen hosszú távon.

A társ

Mit jelent a társ fogalma? Nehéz lenne pontosan megfogalmazni. Eltérők a preferenciáink, elvárásaink, szükségleteink. Az alábbi felsorolás sokak számára fontos jellemzőket foglalja össze.

Szabadság vagy magány?

Az egyedüllét vagy mai szóval szingliség korosztálytól függetlenül egyre több embert érint. Míg régebben a párkapcsolat tartós hiánya, az egyedüllét leginkább az idősek élethelyzetét jellemezte, mára ez a helyzet megváltozott, és valamennyi korosztályra jellemző.

Vannak, akik teljes értékűnek érzik tartós párkapcsolat nélkül életüket, és olyanok is, akik keresnek társat, de ameddig nem találják meg a számukra megfelelő partnert, nem kötnek túl sok kompromisszumot. Vannak, akik az elszigetelődésre, a társra találás lehetőségeinek hiányát említik egyedüllétük okaként. Sokak az elköteleződést nem vállalják, vagy kötődési mintájuk nyomán maradnak egyedül.

Korábban a társtalan nőkre a vénlány, míg az egyedülálló férfiakra az agglegény jelzőt aggatták. Mára ezek a pejoratív jelzők kezdenek kikopni a szótárunkból.

Kiszervezett gondoskodás

Sok nők és férfi anyagi helyzete lehetővé teszi a független életvitelt és az öngondoskodást. Gyakori, hogy sem a nők sem a férfiak nem érzik az egymásra utaltságot. Sokféle házimunkát képesek önállóan elvégezni. Ha anyagi lehetőségeik lehetővé teszik a háztartási, ház körüli munkák kiszervezését.

Törékeny kapcsolatok

Párkapcsolataink törékenyek, a korábbiaknál sokkal könnyebben felbomlanak. Lehet, hogy a tárgyakhoz történő viszonyulásunk, értékrendünkhöz kapcsolatok elértéktelenedése, lecserélhetősége között párhuzam figyelhető meg?

Mennyit érnek az emberi kapcsolatok? 

Boldog kapcsolataink értékek és kincsek, amelyek rendszeres gondozást kívánnak meg, akárcsak a békebeli tárgyak. Sajnos időnként megfeledkezünk erről, mert a minket körülvevő világ azt üzeni, hogy minden lecserélhető, pótolható. Az új jobb, trendibb, menőbb, mint a régi. A régi gondozás hiányában elszürkül, megkopik, és könnyebb választásnak tűnhet újat keresni helyette. Gondoljunk arra, hogy ahogy semmi nem működik, amire nem fordítunk figyelmet, nem ápoljuk, elértéktelenedik

Megkettőződve

Azokban a kapcsolatokban, amelyekben a nők is munkát vállalnak, a két nem a javak megteremtése területén hasonló szerepet tölt be. A nők joggal emelik fel a szavukat, ha rájuk hárulnak a háztartásvezetés és a gondoskodás feladatai is. Nem csak méltatlannak érzik, hogy egyedül ők szolgálják ki párjukat, hanem a feladatok mennyisége megterhelő számukra, ami a kapcsolatra is káros, a közös minőségi időtöltést veszélyezteti.

Oszd meg!

A megfelelő arányú munkamegosztás sok párkapcsolatban még nem megoldott. Ugyanakkor mára egyre több férfi lép tovább a hagyományos szerepén, és otthon nem a ház passzív urának tekinti magát, hanem aktívan részt vesz a feladatokban. Azokban a helyzetekben, amikor a pár egyik tagja - és ez sokszor a férfiakra jellemző - jelentősen több időt tölt munkahelyén, a rugalmas munkamegosztás jelenthet megoldást.

Nőiesség

Gyakran hallani azt a nőkhöz intézett kérdést:

„Kellett nektek ez a fene nagy egyenjogúság?”

Ez a gondolatmenet gyakran a támogatás, segítségnyújtás vagy épp az udvariassági formulák, gesztusok elmaradásának jogosságát igyekeznek alátámasztani. Azonban nem ritka az a nőket ért jogos kritika sem, hogy nem viselkednek nőiesen, nőhöz méltóan.

Összegzés

A párkapcsolatok is számos, jelentős változásokon mentek keresztül, amelyek érintik az együttélés módját, tartalmát, a munkamegosztást és a kommunikációt is.

A sokféle társadalmi, gazdasági, kulturális hatás, az egyéni célok és érdekek változatosabbá, szabadabbá, de sérülékenyebbé is teszik a kapcsolatokat.

A kapcsolatápolás jelentőségének felismerése és mindennapokba történő beépítése jelentős szerepet tölt be a kapcsolati értékmegőrzésben.